Történelem

A város területe már az őskortól lakott hely volt. A réz- és bronzkor folyamán itt élt népek kultúrájának emlékét is megtalálták a település területén. Fellelték a rómaiak pénzét, fegyvereit és halottait. Bebizonyosodott, hogy itt vezetett a Pannóniából Dáciába vivő kereskedelmi út. 1983-ban földmunkák során nagy kiterjedésű avar temető maradványait lelték meg. Tudományosan elfogadott feltevés, hogy már Géza fejedelem megkezdte a későbbi királyi birtok kiépítését, és a solti szállásbirtokot is ő egészítette ki. I. István király által szervezett vármegyék közt látjuk Fejért is, annak solti székével.

Írásban Solt település nevével először egy 1145-ös keltezésű oklevélben találkozunk, amiben a Soltról Dunapatajra vezető utat említik. A XI-XIII. században Solt a kalocsai érsekséghez és a királyi birtokhoz tartozott. Városnak, azaz oppidumnak először 1384-ben említik. Előkerült egy pecsétlenyomó is, rajta a következő felirat: "Solt város pecséti 1619.".

Soltnak országos vásártartási joga volt. Ezek a Sára-napi, áldozócsütörtöki, Rókus-napi és a Márton napot megelőző hétfőre vagy keddre eső vásárok. A város neve Árpád vezér legkisebbik fiának nevéből Zoltán-Zsolt-Solt nevéből származik.

Református Templom tornyának gömbje A városi léthez kapcsolódik egy monda, melynek eddig nem sikerült írásbeli nyomára akadni, de még ma is létező hagyomány az itt élők körében: nevezetesen az aranykulcs legendája. E szerint a város IV. Béla királytól két aranykulcsot kapott, amiért őt az üldöző tatárok elől elbújtatta, megmentette. A kulcsokat a református templom tornyának gömbjébe helyezték el, mely villámcsapás következtében leégett. Az aranykulcsok összeolvadtak, eltűntek. Azóta is a város pecsétjében láthatók csupán.

Solt mezőváros gyarapodását és fejlődését járási, illetve megyei székhely volta is segítette. A török megszállás alatt az adózás folyamatosságát a kalocsai vár helyőrsége biztosította. A jelentős összegő adó Solt gazdasági kiemelését tükrözi. A török hódoltság azonban véget vetett a virágzó mezővárosi életnek. Bár a település nem pusztult el, az összeírásokban már csak falunak nevezik. Később, mivel fontos dunai átkelőhely volt, megint visszanyerte jelentőségét olyannyira, hogy 1715-ben már ismét mezővárosként jelenik meg az adóösszeírásban. A települést sokatat említik II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idejéből. A fejedelem itt táborozott és itt fogadta I. Lipót császár követét, majd innen indult a bácskai hadjáratba. Vak Bottyán János és a császáriak között folyó harcok emlékét őrzi a Sákor dűlő. A török uralom miatt elnéptelenedett pusztai területekhez adomány, vétel, házasság révén jutott az északi vármegyék nemessége a XVIII. század második felében. Így jutott birtokhoz Solton és környékén báró Révay, gróf Berchtold, gróf Nemes, gróf Vécsey, gróf Benyovszky, gróf Czebrián, gróf Pongrácz, gróf Teleki család. Kastélyaik a XIX-XX. században épültek.

Az 1848-49-es szabadságharc idején a Duna-Tisza közén - különösen Solt környékén - bontakoztak ki eredményes gerillaharcok. Az itt lakó parasztok védelmi bizottmányt alakítottak. Egy alkalommal 30.000 forintot zsákmányoltak az ellenségtől, sőt a Dunán átkelve, még a Dunaföldvárra benyomult császáriakat is megfutamították. A solti harcok emlékéről tanúskodik a három elesett honvéd huszár sírja.

Régi oklevél A helyi szervek elsősorban a vármegyék voltak. Már 1495-ben önálló solti vármegyét említ a korabeli adólajstrom. Később többször változott mind elnevezése, mind közigazgatási területe. Egy ideig beolvadt Fejér vármegyébe, majd a török megszállás idején jobban kapcsolódott Pest vármegyéhez, így 1655-ben létrejött Pest-Pilis-Solt vármegye. A következő jelentős módosítás 1876-ban következett be, amikor az önálló Kiskunság helyzetét rendezték, és a vármegyéhez csatolva az felvette a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nevet. 1949-ben került végső rendezésre a megye helyzete, amikor is a déli részéből Kecskemét székhellyel kialakításra került a mai Bács-Kiskun megye.

A település kedvező közlekedési helyzete a történelem folyamán meghatározó jelentőségű volt. Mint dunai átkelő is jelentős szerepet játszott. A XV. században a jelenlegi fontosabb útvonalak többségének az "őse" már megtalálható volt. A XVIII. században a teherforgalom megnövekedett, főleg búzát szállítottak Pest-Budára, Győrbe és a nyugati piacokra. Nagy előrelépést jelentett a térség és a település életében az 1902. október 22-én átadott Kunszentmiklós-Solt-Dunapataj helyiérdekű vasútvonal.

A polgárosodást elősegítő tényezők: Korabeli pecsét
  • 1925-ben került sor a község villamoshálózatának átadására - helyi áramszolgáltatással. Az országos hálózatba a település 1949-ben kapcsolódott be.
  • Az 1920-as években szervezték meg az Egyesült Dunaföldvári Bank Solti Fiókját.
  • 1924-ben alakult az Önkéntes Tűzoltó Egyesület.
  • 1926-ban létesült a solti strandfürdő, melynek termálvize a környék településeiről is vonzotta a fürdőzőket.
  • 1939-ben épült a Duna Mozi.
  • 1938-39-ben létesült a Járási Tüdőgondozó Intézet.
  • A II. világháború pusztítása után - amely Solt lakosságát sem kímélte -, megkezdődött a földosztás a településen is. Kiosztásra került 11.471 kataszteri hold és 237 négyszögöl földterület 1.096 lakos között. Az így kialakult kisgazdaságok biztosították a lakosság megélhetését.
  • 1946-ban megalakult a Földműves Szövetkezet, majd 1955-63 között további négy Földműves Szövetkezet csatlakozott hozzá a környező településekről. Ma Solt-Harta és Vidéke ÁFÉSZ-ként működik.
  • 1949-ben a mezőgazdaság átszervezésének folyamata a a várost is elérte, termelőszövetkezetek alakultak, melyek utódai közül három - Rákóczi, Kossuth, és Szikra - más gazdasági formában ma is működik.
  • Az '50-es évektől indult meg a gazdasági élet fejlődése a településen. Ezt mutatják a megalakult vállalatok, intézmények. A Gépállomás, Vegyesipari Szövetkezet, Fodrász és Kozmetikai Szövetkezet, Benzinkút (Magyar Olajművek, majd ÁFOR), Solti Állami Gazdaság, GELKA, DÉMÁSZ, Állampusztai Célgazdaság, MÉH-telep, Solt és Vidéke Takarékszövetkezet, továbbá ATEV Fehérje Feldolgozó Solti Gyára és a Solti Rádióállomás.

Vasútállomás Az infrastruktúra fejlesztésében is jelentős előrelépés történt. A településen kiépült az önerős ivóvízhálózat, a szennyvíztisztító telep, a távhívásos telefonhálózat, kábeltévé. Elkészült 1994-ben a vezetékes gázhálózat, melybe a lakosság jelentős pénzeszközöket fektetett be. A szilárd burkolatú utak és járdák építésénél is jelentős részt vállalt a munkák kivitelezésében a lakosság. A fejlődés a rendszerváltás után sem állt meg. A vállalkozások számának és teljesítményének növekedésével a város fejlődik, arculata tovább formálódik.

Magyarország első vasbeton hídja


Az 51-es úton, a Református Templom melletti híd Solt egyik nevezetessége, országos műszaki emlék. A történeti Magyarország első vasbeton hídja, a Budapest-zimonyi úton épült, 1889-ben. Az építkezés kezdeményezője és az építési munkák vezetője Zoltán Győző kir. mérnök volt. A híd úgynevezett Monier-rendszerű, kétnyílású boltozott vasbeton építmény. A beton készítéséhez lábatlani portlandcementet és szalkszentmártoni bányából származó homokot és kavicsot használtak. Az építési munkák mindössze négy hétig tartottak és 14 nappal a befejezésük után az egyik boltozatot 865 kg-al terhelték m2-ként anélkül, hogy a műszerekkel bemért boltívben a legcsekélyebb elváltozás is észlelhető lett volna. Az építési költség összesen 2.880 forint volt. Zoltán Győző a Magyar Építész Egylet közlönyében részletesen beszámolt erről az építkezésről, írását ezekkel a gondolatokkal zárva:

Magyarország első vasbeton hídja "Ennek az építménynek a készítése azt a megnyugtató érzést keltette bennem, hogy bár eleinte kissé aggódva gondolván az építkezéssel bíró felelősségre, most már tekintettel az elért fölöttébb kedvező eredményre, nyugodtan gondolhatok e műtárgyra. Nem kétlem, hogy a jövőben ez a rendszer Magyarországon is követőkre fog találni."

A hidat 2001-ben újították fel. Az eltelt idő, a forgalom megnövekedése tette ezt szükségessé. Helyrehozták az 1942-ben történt átépítési hibákat, amikor a hidat megszélesítették és oda nem illő boltívvel szilárdították meg. Ma ismét eredeti állapotához hasonló a szépen felújított műszaki emlékhíd.

II. világháborús emlékmű


II. világháborús emlékmű A II. világháborúban elesett hősi katonák és polgári áldozatok tiszteletének adózunk az 1990. január 6-án felavatott Kiss József okl. táj- és kertépítész "II. világháború emlékmű" című alkotásával a Vécsey Károly Emlék- és Szoborparkban. A 3x5 m-es, kőből, márványból és fémből készült emlékmű a HNF, a Községi Tanács és közadakozás jóvoltából 1,5 millió forint összegyűjtésével került a kastély parkjába. Az emlékmű a park három útjának tengelyében áll a bejárattal szemben, így a csokrot, koszorút vivők méltó módon közelíthetik meg. A két hatalmas kőszikla szabálytalan, természetes alakú, csak az ék, a hasíték csiszolt felületű, sík. A kősziklál előtt elhelyezett négy márványtáblán szerepelnek a solti katonai- és polgári áldozatok nevei.

A II. világháborúban elesett katonai áldozatok névsora:
Andrási Mihály • Ács István • Árizs Mihály • Bagó István • Bajnok Bálint • Bajnok István • Bajnok Károly • Bajnok László • Bajusz András • Bajusz Gyula • Balázs István • Bauer Lajos • Berkes Lajos • Bíró János • Bogár Antal • Borbély Gábor • Budai Bálint • Bugyi Gábor • Csepregi József • Csepregi Lajos • Csizmadia Gábor • Csizmadia József • Dani Gábor • Devity Antal • Dézsi József • Engyel József • Erdei János • Erdélyi János • Fabó Antal • Faddi Gábor • Faragó Lajos • Farkas József • Fazekas Gábor • Fazekas István • Fazekas Mihály • Fischer Sándor • Fülöp István • Fülöp János • Füzessy Frigyes • Gágyor István • Godó István • Hájasi Mihály • Hegedus Pál • Herczegh Imre • Hodik Ferenc • Hollósi János • Homó Mihály • Hús Mihály • Huszárik Mihály • Jenei Pál • Joó Gábor • Karsai József • Kelemen István • Kelemen János • Kelemen László • Kerti Gábor • Kerti István • Kerti Sándor • B. Kiss Lajos • Kiss István • Kovács Bálint • Kun Lajos • Lajos Gábor • Laki bálint • Lóki Antal • Luka István • Matlag István • Mátyás Lajos • Mike István • Miskolczi István • Mészáros István • Mészáros Mihály • Mojzes Ferenc • Mojzes István • Móizs Gábor • Molnár András • Molnár Gábor • Molnár István • Molnár Lajos • Morvai István • Nagy Bálint • Nagy István • Sz. Nagy Bálint • Sz. Nagy János • Sz. Nagy Sándor • Nánai Pál • Némedi István • Németh István • Németh János • Németh József • Németh László • Németh Mihály • Nyámádi István • Oroszi János • Orsi Bálint • Paréj Bálint • Paréj Lajos • Paréj Sándor • Pataki János • Pálfi István • Petznyik Sándor • Pekli József • Pekli Pál • Perlgrund József • Polyák Lajos • Princes József • Répási Sámuel • Rózenberg Lajos • Sági Gábor • Sági István • Sági József • Sánta Ferenc • Sánta Imre • Sós János • Skrenyó Márton • Schmeiss Lajos • Soós János • Soós József • Szabados Pál • Szabó Antal • Szabó István • Szabó István • Szabó János • Szabó Károly • Szalai Sándor • Szanter István • Széll János • Szurma Imre • Szúroczki István • Takács Lajos • Tarnai József • Tóth Béla • Tóth Gábor • Tóth György • Tóth József • Tóth Sándor • Török József • Vajda István • Vajda József • Vajda Lajos • Valter István • Vasay Pál • Vidók Bálint • Vidók József • Zeleczkó Sándor • A II. világháborúban elesett polgári áldozatok névsora • Bajnok József • Ifj. Bajnok József • Bajnok Lajos • Bajusz Lajosné • Balázs József • Benics József • Benko Rozália • Dr. Berczeller Pál • Bíró István • Bíró József • Budai Bálint • Budai Gáborné • Csikesz József • Csikós János • Csordás Ferenc • Csordás Mihály • Dér Péterné • Domján Gábor • Fábián István • Fridrik Jeno • Gillányi Ferenc • Gillányi Ferencné • Gudmon Balázs • Gyetvai József • Hájas József • Horváth Bálint • Joó Bálint • Kelemen Pál • Kiss András • Korsós Lajos • Kun Mária • Kovács Istvánné • Laki Lajos • Lipinszki Péter • Lóki Gáborné • Lóki Lajos • Miskolczi József • Molnár András • Molnár Péter • Nagy Bálint • Németh István • Németh Mihályné • Nyámádi József • Pergel Lajosné • Persóczki Lajosné • Poós Mihály • Rácz Viktória • Schilling Jánosné • Sóskuti Mihály • Stibi Lajos • Szabó József • Szintai József • Tóth Antalné • Török Pál • Trombitás József • Vincze Sándor • Vajda Lajos • Vajda Katalin

1849-ben elesett három honvéd síremléke


Elesett honvédek síremléke Az 1848-49-es szabadságharcnak számos áldozata volt, katonák tízezrei haltak hősi halált. Közülük szállítottak át három tetemet a solti Szőlőhegy református temetőjéből 1990. október 5-én a Vécsey kastélyparkba, ahol Kiss József okl. táj- és kertépítész 1849-ben elesett három honvéd síremléke című alkotásával adózunk tiszteletükre. Az egyméteres kőből és márványból készült síremléken mindössze egy rövid felirat tükrözi a múlt bátor katonáinak hősiességét: "…a Hazáért elvérzett…".

1956-os forradalom emlékmű


Minden év október 23-án tisztelettel emlékezünk meg azokra a hősi forradalmárokra, akik életüket nem kímélve próbáltak meg kitörni egy zsarnoki rendszer elnyomása alól, egy új magyar állam létrehozásának érdekében. Ennek tiszteletére adózunk, amikor koszorút helyezünk el a Vécsey kastélyparkban 1991. október 23-án felavatott Béres Gábor "1956-os forradalom emlékmű" című alkotása előtt. A két méter magas kopjafa és emléktábla fából és márványból készült, a Fidesz 15.000 forintos támogatásával.

1919-es vörös terror áldozatainak emlékműve


1993. június 27-én érkezett a Vécsey kastélyparkba az MDF és a Solt Nagyközség Önkormányzat 80.000 forintos hozzájárulásával Fisch Kovács László "1919-es vörös terror áldozatainak emlékműve" című alkotása. A 2,5 méteres, fából készült emléktáblán szerepel a Szamuely Tibor vezette páncélvonatos különítmény azon solti civil áldozatainak névlistája, akiket kötél általi halálra ítéltek: Ablinczi Pál, Jászfalusy Károly jegyző, Kovács Gábor, Szily László főhadnagy, gazdatiszt, Zlinszky Pál vendéglős, Ács Mihály, Ács Pál, Berkes Bálint, Fülöp Lajos, Horváth József, Hús Lajos, Molnár Gábor, Polyák János, Ronga István, Tar János és Szabó István pedig golyó általi kivégzésben haltak.

Honfoglalási emlékoszlop


1996. augusztus 19-én került a Vécsey kastélyparkba a millecentenáriumi megemlékezés alkalmából az a Honfoglalási emlékoszlop, amelyet Fisch Kovács László készített a Pro Patria és a közadakozás 160.000 forintos támogatásából. A 3,5 méteres emlékmű fából és kőből készült.